Tehetségtelenek vagytok mind! - Mondta fennhangon a professzor, miközben az orrát törölgette a felgyülemlett izzadtságtól.

- Nem elég hogy az időm vesztegetem veletek, még csak nem is figyeltek rám.

Kint az eső meglehetősen kis cseppekben, de annál sűrűbben esett. Folyamatosan, már napok óta csak esik, van hogy tempósabban, van hogy éppen csak szemereg.
A diákok egy része görnyedten meredt előre a padokban, a többi pedig vagy az ablakot bámulta vagy valamilyen egyéb haszontalan, ám szórakoztató elfoglaltságot talált magának.
Kinek van kedve hallgatni ezt a nyavajgó öreg parasztot? - Gondolta a harmadik sor szélső oszlopában ülő diák, majd hangosan felsóhajtott.
Talán ennyire unalmas? - nézett rá a professzor - Ki is lehet menni... - erre visszafordult és folytatta a mondókáját. Néhányan felé fordultak, a többi ugyanolyan unott képpel kandikált ki a fejéből.

Geri nem az a fajta figura volt, aki azonnal a bajt kereste amint lehetett. Előfordult, hogy valaki egy pikáns megjegyzést ellegyintett, vagy megbökte, de Geri csak ment tovább. Nem igazán érdekelte a külvilág. Nem volt abban semmi érdekes. Ugyanazok az arcok, ugyanazok a falak, ugyanazok a hangok és illatok. Geri okos srác volt, tudta hogy kitörni mindíg van lehetőség, arra adta Isten az embernek a képzelőerő csodás erejét. Mindezt érdekesebbé teheti egy-két jó novellával, verssel vagy regénnyle az ember, és máris kész a csodaország. Bármilyen gond is legyen, mindig ott a fejünk ahová bújhatunk. Geri is így gondolta, ígyhát csöndesen tengette napjait, végezte dolgát és elmerült képzelgéseiben amikor csak tehette. A legjobb az egészben, hogy határokat a képzelőerőnek csak a képzelőerő szab.
Legutóbbi könyvében egy figura marsra utazhatott elsőként az emberiség történelmében. Az expedíciót elméletileg több személyesre tervezték, de ahogy telt az idő úgy okosodott a nép, és rájöttek hogy mégis csak jobb egy kemény fickót küldeni teljes felszerelésben, mint egy egész csapatot, ahol csak káosz uralkodna. Mindenesetre az elmélet beigazolódni látszott, ugyanis a fickó sikeresen eljutott a vörös bolygóra egy évnyi kegyetlen unalmas buszozgatás után. Folyamatosan videófelvételeket küldött haza, ahogy odakinn mászkál a Mars felszínén és végzi a kis kutatómunkáját. Gyűjti a köveket, vizsgálgatja a földet és a légkört. Az idő elteltével viszont kezd becsavarodni, mint az várható is volt, de nem aggódott a földi irányítás sem, mondván ez is a terv része. Minden jól ment, hazulról nyugtatták, küldték neki Walt Disneyt meg a Star warst és minden helyre látszott pofozódni.
Geri szépen beleélte magát az asztronauta helyébe. Kőcsákánnyal bányászta köveket, nehéz szkafanderben futkosott és figyelt a távolba. Minden jól ment egészen a hazaútig. Ironikus módon az asztronautával a sors keze nagyon szépen elbánt. Egyik reggel kicsit éhesebben ébredt és gyorsabban falta a konzerves babot, ami szépen a torkán akadt. Ekkor dagadt meg a tudósok feje. Egy szem bab megdönteni látszott az elméletüket. Szegény asztronauta bizonyára nagyon szerette volna ha ott akkor valaki hátba veri. Ez van, előfordul az ilyen. Geri nem hagyta, nem hagyhatta, hogy így végződjön minden, miután annyit vesződött hogy mindezt elképzelje. Az ő fejében az asztronauta hazaért. Az egész emberiség örjöngve fogadta a világ legnagyobb hősét, aki a legmesszebbre jutott hazájától az egész történelem során. Geri érezte hogy mindenki szereti, hogy az egész világ rá figyel, hogy mindenki ismeri a nevét, hogy ő a megtestesítő példája annak, hogy az emberekben mi lakozik.

A professzor az utolsó szavait fogalmazta épp, amely már valódi tartalommal bírt, amikor valakik megtörték a csendet. Két kopasz nagydarab fickó felállt és az ablaknál ülő emberhez sietett.
Ezt neked te rohadt könyvmoly! - a soványabbik egy ceruzát döfött a fickó nyakába, amitől az azonnal vérezni kezdett és ijedtében a földre zuhant. A másik tag csak hangosan nevetett, míg a gyilkos megvető arccal nézett a földön éppen elvérző emberre.
Az őrök már jönnek, jönnek már érted. Vess még egy utolsó pillantást a rácsos ablakokra. Nézd meg a börtön falait, nézd a rabokat, ahogy mindannyian téged néznek. Látod azt ott? - érted imádkozik éppen. Nemsokára ideérnek és elvisznek, de nem mész velük Geri. Mire ideérnek már nem leszel itt, mire ideérnek már ismét ismerni fogják a neved az emberek.